ÖSSZEFOGLALÓ A KRÓNIKUS BARTONELLÓZISRÓL

KÓROKOZÓ

A krónikus bartonellózist a bartonella baktérium okozhatja, melynek több tucat faja is ismert. Érdekessége, hogy egy adott faj természetes hordozója általában akkor sem betegszik meg, ha a baktérium nagy számban jelen van az adott élőlényben. Terjesztői (vektorok) lehetnek a bolha, kullancs, tetű és egyéb vérszívók, melyek életciklusuk során képesek többszöri vérszívásra, illetve elkapható még állatok (főként macska, kutya) karmolásával, harapásával, és fertőzött tűvel is. A kutatók úgy vélekednek, nagyobb a kockázat a megbetegedésre, ha olyan fajjal fertőződünk, melynek nem természetes hordozója az ember. A teljesség igénye nélkül a legfontosabb fajok, melyek betegséget okozhatnak:

  1. Faj – Természetes hordozó
  2. Quintana – Ember
  3. Henseale – Macska
  4. Vinsonii – Kutya
  5. Elizabethae – Patkány
  6. Koehlerae – Macska

TÜNETEK

Tünetei gyakran nem specifikusak, és erősen eltérnek az akut formától, melynek legjellemzőbb megnyilvánulása a láz, és a megnagyobbodott nyirokcsomók. Az akut forma az emberek 95%-ban önmagától gyógyul (self-limiting disease) gyógyszeres kezelés nélkül, de 5% krónikusan beteggé válhat. A tünetek jelentős része abból fakad, hogy a bartonella hajszálér gyulladást fog okozni, melynek következtében bizonyos szerveink, de különösen az idegrendszer érintett lesz. Ennek megjelenési formái attól függnek, hogy a motoros (mozgáskoordináció, izomremegés), a szenzoros (neuropátia, idegfájdalom) vagy a vegetatív idegrendszer (dysautonomia, szervek alulműködése) érintett. A központi idegrendszer fertőzöttsége esetén gyakori a neuropszichés kórkép. A kollagén struktúrák szintén a bartonella célpontjává válhatnak, ebben az esetben gyakoriak a degeneratív porckorong betegségek, és bőrjelenségek.

Ha mégis meg kellene nevezni a legtipikusabb (de nem feltétlenül leggyakoribb) tüneteket, akkor a talp fájdalma, égő érzés a végtagokon, csont fájdalom, nyirokcsomó megnagyobbodás, és nem növekedésből adódó striák a legtipikusabbak.
Bartonella mikroszkópos kép

TESZTEK ÉS DIAGNÓZIS

Megnehezíti a tesztelést, hogy a lakosság jelentős, egyes becslések szerint 50-60%-a átfertőződött bartonellára, és jelentős részük tünetmentes. Így aztán a direkt kimutatásos módszerek (mikroszkópia, PCR) hozhatnak álpozitív eredményeket, míg a humorális immunválaszt vizsgáló szerológiák (Western Blot, Elisa, Elispot) szintén mutathatnak pozitivitást tünetmentes egyénben (karbantartott fertőzés). Ugyanakkor bármely módszerrel kimutatott negatív eredmény nem zárja ki a fertőzés és a betegség jelenlétét.

Példaképpen megemlítendő, hogy a macskák vérében a bartonella henselae koncentrációja akár milliószorosa is lehet az emberéhez képest, mégsem okoz náluk megbetegedést. A megoldás tehát nem a patogén „megtalálásában” rejlik, hanem a baktérium és az immunrendszer egyensúlyi állapotának (homeosztázis) felborulását felmérni törekvő módszerben. Ehhez az egyik fontos paraméter a tünetek felmérése, és visszavezetése a bartonella okozta fiziológiai elváltozásokhoz, egyéb kórképek kizárása mellett. A másik paraméter a fajok meghatározása zoonozis (állatokból származó faj) fennállásának megítélésére. A harmadik paraméter az immunválasz – főként a humorális, azaz antitestes (Western Blot), esetleg a sejtes (Elispot) – mérése krónikus megjelenési formára kalibrált tesztekkel, ugyanis a bartonella életciklusát figyelembe véve ez a patogén aktív szaporodására utalhat. Ennek a módszernek nagy előnye, hogy segítségével megítélhető egy terápia hatásossága, és annak optimális befejezése. Immunválasz mérésére az alábbi lehetőségek jönnek szóba akkreditációval rendelkező laboroknál:
ELISA típusú teszt, kb 5%-os érzékenységgel rendelkezik
ELISpot teszt kb 20%-os érzékenységgel rendelkezik
Amerikai laborok Western Blot tesztje, kb 90%-os érzékenységgel rendelkezik, Rare Diseases Labs Hungary-nál lehet megrendelni
Ugyanakkor bartonella specialistáknál bevett gyakorlat, hogy panel teszteket néznek (direkt kimutatásos, illetve immunválasz mérése), főként abban az esetben, ha a kórképre gyanút adó tünetek mellett egy adott teszt negatív lesz.

TERÁPIÁS LEHETŐSÉGEK


A terápiás időtartam krónikus formában 6-24 hónap szokott általában lenni. Ugyanúgy, ahogy a betegség kialakulása a kutatók által még meg nem határozott egyéni faktortól (host-response) függ, ez a gyógyulásra is igaz, nincs egyen-terápia. Az alábbi lehetőségeket szokták az ezzel foglalkozó specialisták fontolóra venni (a sorrend az enyhébb terápiától a komplikáltabbak felé halad ) – szerintük mindig érdemes a könnyebbel kezdeni, és a terápia hatékonyságának visszamérésével dönteni esetleges váltásról.

 

Buhner gyógynövényes protokoll:

Sok helyen megtalálható az interneten ez a gyógynövény alapú protokoll, az ezzel foglalkozó herbalista cégek gyakran ilyen névvel állítanak össze gyógynövényes csomagot. Főbb összetevői a Japanese Knotweed, Sida Acuta és Houttuynia.

 

Dr. Mozayeni alap protokoll

Clarithromycin és allicin kombinációja.

 

Dr. Shikhman alap protokoll

Azithromycin és Plaquenil kombinációja. Ezen protokoll sikertelensége esetén Dr. Shikhman is ugyanazt a fő protokollt használja, mint Dr. Mozayeni.

 

Dr. Mozayeni fő protokoll

Clarithromycin és Rifampin/Rifabutin kombinációja.

 

REFERENCIÁK

https://en.wikipedia.org/wiki/Bartonella

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC88941/

https://www.galaxydx.com/what-is-bartonellosis/#

https://academic.oup.com/cid/article/38/1/145/355826

https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1002/ccr3.977

https://youtu.be/rYi4z1cFVcQ

https://balaicza.hu/bartonella-fertozes-macskakarmolasi-betegseg/

https://egeszsegvonal.gov.hu/b/1795-bartonella-fertozes.html

 

A CIKK SZERZŐJE
Érdi Tamás